én vártam rád. vártam hogy minden rossz visszafordul, és újra az lesz veled s velem mint az elején. reménykedtem benne, hogy csak rossz napjaid vannak. ezért türelmes voltam. tűrtem hogy semmibe veszel, miközben igen is voltak közös érzéseink. de tudod mit ? meguntam.. nem téged, mert téged nem tudlak! ezt a nyomorult lehetetlenséget, mert amikor rád nézek, még mindig ugyan úgy az ürességet látom, nem magamat! 

kibaszottul rossz, kibaszottul hiányzol, most is sírok, miattad, hogy lehetsz ilyen? utállak.

gyűlölve szeretlek

még ha le is tagadom.:(