csak egy kép

csak egy lájk

csak egy átlagos szombat este

de mégis tizenkilencedike

ez a szám engem üldöz.

rámírt egy lájk miatt

más volt mint a többi srác

kedves, aranyos, vicces volt

'gyere velem a dallamos éjszakába'

és én szó nélkül vele mentem

barátnője volt, de azt mondta

'ezért ne hidd, hogy hanyagolni foglak'

megcsillant a remény a szememben

csak pár nap telt el

és szakítottak

minden egyes nap beszéltünk

repkedtek a szívecskék.

voltak kisebb nagyobb hullámvölgyek

hangulatingadozások

de én mindig mellette álltam

és próbáltam segíteni neki

'szeretlek'

'imádlak'

csak úgy repültek a napok

másról sem tudtam beszélni csak róla

olyan volt ez az egész mint egy mese

telefonszámcsere.

mindennapi beszélgetések.

reggel vele indult a nap

minden egyes reggel vártam, hogy hív

és hívott

édes volt. megszerettem.

aztán egy nap...

elakart lökni magától

de nem hagytam

túlságosan szeretem ahhoz, hogy ilyet megengedjek neki

végül minden jóra fordult.

a napok már úgy teltek, hogy nem volt vita, veszekedés

nem mint azelőtt, napi szinten...

a remény.a remény ott volt bennem

igen majd ő. majd ő valóra váltja az álmaimat

de tévedtem.

két szívvel kezdődött.

áhh miez? semmi.túlélem

nem leszek féltékeny

csak ne mentem volna utána korizni

egy kérdést tettem fel mégis a nyakamba zúdult minden

amit talán nem is akartam megtudni.

bár lehet jobb így, hogy most kiderült mint később. 

de akkoris

iszonyatosan fájt, hogy az aki nekem a legtöbbet jeleni

ilyenre képes?

dühös voltam. haragot éreztem

'legyél boldog vele... '

egy sms.kettő.három.négy.

pletyka? lehet. kitudja. nem próbált magyarázkodni sem.

talán nem is szeretett?

nem értem neki annyit, hogy utánam 'fusson' és azt mondja

' de én téged szeretlek'

ezt csak szerettem volna hallani

mégis inkább napokig nem beszéltünk.

nem keresett. hisz ő volt a sértett

'higgy csak a pletykának mint nekem'

két nap eltelt, és én nem bírtam.

írnom kellett neki.

' boldog karácsonyt'

iszonyatosan hiányzott

nincs válasz

nincs válasz

eltelt egy újabb nap szomorúan

majd jött a választ

'neked is, még ha nem is hiszel nekem'

újabb smsek. egy majd kettő majd három.

megpróbáltuk megbeszélni, 

szerettem volna, hogy akármi történt, 

mégis minden a régi legyen

talán sikerült is, legalábbis azt hittem

de mégse.

egy töröttszív.

egy töröttszív és nekem végem volt.

ezt érdemlem igen?

hát rendben.

akkor tényleg legyél boldog vele

csak majd ha otthagy ő is. ne hozzám gyere.

azt mondod téged mindenki csak átbasz?

téged senki se tud megszeretni?

itt lett volna egy normális lány aki tiszta szívéből szeret

de te ellökted.
iszonyú rossz!!!

csakegylájk?

mármegint.

eddig sose semmit

most akkor miért?

miért kell felébresztened bennem a haldokló reményt?

miért kell azt sugallnod, hogy nem, nem végeztünk még?

miért kell tönkre tenned?

minden percben várom, hogy írj, hívj de semmi.:\\
nem bírom már sokáig.

miért teszed ezt velem?

csak egy újabb sms

újra tőlem

ki mástól?

'boldog névnapot..<3'

és a válasz

'köszönöm szépen:]'

nem ezt vártam, NEM

azt vártam, hogy azt mondod folytassuk...

ott ahol abba hagytuk

de ez már csak álom marad.

JUST A DREAM.

szeretlek.:(

remélem egyszer még valahol találkozunk.:\

és már csak egy halvány mosoly lesz az arcomon, 

tudva, hogy ezt te rontottad el...:(
én meg próbáltam helyrehozni
de ez egyedül lehetetlen volt

tudtam.tudtam, hogy ez lesz

kapcsolatban

a legfájóbb dolog ami történhet
azthiszem ennek ittvan vége.
itt és most. ÖRÖKRE.
köszönöm, hogy voltál.:( (U)

miért van az, hogy ha eljön a tizenkilencedike
végem van.
egyszerűen nem bírom.
csak a könnyek maradtak nekem semmi más.
hiába írok, a válasz csak annyi
'ne haragudj nincs időm most.'
és én ezt teljesen megértem
csak fáj, hogy mindig szembe tűnsz chaten
de sosem írsz
sosem hívsz már
a reggeli 'ébresztés' sem lesz már többet
pedig hányszor de hányszor gondoltam az, hogy::'benne van a reményemben egy telefonhívás tőle.:\ '
hogy talán most majd hív. igen hívni fog ha fontos vagyok neki
de nem hívott és nem tudom mit higgyek
akárhányszor írtam dühvel, méreggel.
mindig a szeretet jött elő. egyetlen egy szív elég volt ahhoz, 
hogy azt mondjam nem érdekel mit tett mi volt,
én akkor is ugyanolyan nagyon szeretem mint mikor először kimondtam.
talán nem vett komolyan?
nemtudom. 
pedig én halálosan komolyan gondoltam minden kimondott szót.
minden egyes idézetben, zenében rá találok.
és ismét könnyek gyűlnek a szememre
sose lesz ennek vége úgy érzem.
kezdem elfogadni, hogy álmodni kár.
kár mert ő boldog, boldog nélkülem
ezek szerint
neki csak egy fejezet voltam, az életében
de én még mindig úgy érzem, hogy számomra ő az egész könyv.:(
rossz ez így iszonyat rossz.
de nem tudok mit tenni az érzéssel...
akárhányszor próbáltam száműzni, mindig ő volt a fontosabb
alig teltek el napok újra előjött.
a szívem akaratlanul is visszahúz hozzá.

hiányzol?! - ezt értsd meg kérlek.:\csak veled szerettem volna önmagam lenni.
bocsáss meg nekem ezért,
de nélküled elveszettnek érzem magam.
lehet már unod, hogy mindig írok mindig újra feltűnök,
de nekem ez nem megy,
nem tudlak elfelejteni
fél év
fél év amiből volt gyönyörű két hónap.
a többi négy iszonyat nehéz volt. nehezen telt el nélküled.
nem kérlek légy enyém örökké
nem is kérhetem tudom jól.
nekem annyi is elég lett volna ha hagyod,
hogy melletted álljak
segítsek ha baj van
de te ezt sem hagytad, nincs rám szükséged.:(
ellöktél, tudom jól próbáltad te még az elején is
de nem hagyhattam, túlságosan mélyre férkőztél a szívemben.
de most már csak tűröm, 
hisz nem tudok mit tenni.
nekem ez jutott, próbálom elfogadni csak nehéz.:(

kitöröltem az msnes beszélgetéseket, az smseket
próbáltalak törölni az életemből nem ment.:(
mindig jött egy érzés, hogy most írnom kell neked
és muszáj volt.
megtettem egyszer kétszer és most is megteszem majd.:(
csak várom a megfelelő pillanatot.
nem lesz több hívás, sms nem kell aggódnod.:(
talán így akarták oda fenn, hogy az összes telefonszám minden törlődjön a telefonomból
talán így kellett lennie,
hiszen így nem tudlak 'zargatni' ha akarlak se.
már csak a levél maradt.
kérlek ezért ne haragudj rám,
én lennék a legboldogabb ha tudnék parancsolni a szívemnek
csak egyszerűen nem megy! :\
bennem az ígéreted él még.:(( hogy majd írsz
írsz ha vége
a remény
a remény hal meg utoljára
öld meg ha nem tudsz jobbat.:(
de ez már kibírhatatlan.
egyre kisebb lesz a szívem egyre nagyobb rész hal el...
 nemtudok majd szeretni, félek hogyha majd szeretni kell. :\


lelkisérv az elkísér és ott marad a nagy sebhely.:(

big girls don't cry.:(

annyira hittem benne, hogy ezentúl boldog leszek. gyönyörű álom volt, csak hát elakadt. megállt minden. 

ezernyi érzés kavarog bennem. félek. szeretnék megszűnni. reménykedem. 

de már valahol kezdem megszokni hogy a meséim sosem érnek véget happy end-el ..