ing *.* 

Első csókod drága volt, és gyanútlan.

Másodikat titkon adtad, vadultan. 

Harmadikat mosolyoddal együtt kaptam tőled,

súlyos pecsét ajkamon, mi a következő lett:

negyedszerre zavart voltál, büszke, és dúlt.

Haboztál, de vitánk mámor-pillantásba fúlt…

Utána jött rögtön az iszonyú mérleg:

szabad-e szeretned, vagy el kell küldjél végleg?

Az ötödik csók maga volt a fájdalom

szégyenfolt nevünkön: mégiscsak vállalom!

Hetedikként magadhoz öleltél kedvesen,

nem szóltam, csak sírtam válladon csendesen.

A nyolcadikban már éreztem a búcsút

a szívem még örült, de a lelkem már búsúlt…

Ez a csók már árva volt és lopott,

reményünk a veszélyben igencsak megkopott.

Mikor utolszór éreztem ajkaidat puhán

nem tudtam, hogy nemsokára emlék leszel csupán.

Pár év, s már nem emlékszel se rám, sem a szóra,

csak én vágyom örökké az első, elhibázott csókra…