' Nem volt olyan pillanat, hogy most igazán leállok, csak a kínok keserűje volt, ami meghatározhatatlan irányból fojtogatott. Túl régen csináltam a „változtatok ezen az egészen” életérzést. Az anyagozásba nem lehet belefáradni, de a leállásba, önbecsapásba már könnyebben. Négy éve józan, de szenvedélybeteg vagyok ma is. Ez a kártya már le van osztva nekem. Nem gondolok múltra, kidobott évekre, elvesztegetett időre, de gondolok arra, hogy nekem így kell megtanulnom magamról és a világról mindazt, amit mások talán már élből tudnak. Csak most derült ki számomra, hogy amit az anyag adni tudott nagy sebességgel, az nem lehetett igazán az enyém, mert amit adott, azt ugyan olyan gyorsan vissza is vette. Ami bennem marad, így józanul, azt már nem veszi el tőlem többé soha senki. Mindig boldog leszek attól, hogy még itt lehetek és élhetek veletek. '